Új életmód: kezdeti felismerések

Mennyi az a 120 g szénhidrát? Mit ehetek ezután? Hogy fogok gyümölcsök nélkül élni? Hogy fogom megoldani, hogy mindig időben és a megfelelő szénhidráttartalmú ételt fogyasszam? A sportot hogyan fogom beleilleszteni az életembe, ha 3 óránként kell ennem? Az első néhány hétben teljesen elveszettnek éreztem magam.

Bár régóta tudatosan étkezem, vagyis elolvasom a cimkét és figyelek, hogy minél kiegyensúlyozottabban táplálkozzam, sosem számolgattam a makrókat. Ezért az első nagy tanulás az volt számomra, hogy az élelmiszereket, amiket addig fogyasztottam, szortíroznom kellett szénhidrát tartalom és felszívódás (Glikémiás Index, GI) szerint. Sajnos több élelmiszert is el kellett hagynom, amiről korábban azt gondoltam, hogy “jó a szervezetemnek”. Például a gyümölcsök nagy része  száműzetésbe került, de pl. a puffasztott rizs és ropogós rozskenyér is szinte teljes mértékben kikerültek. De ha ezeket nem, akkor mit ehetek?

Dietetikussal konzultálva megkaptam az új életmódhoz szükséges iránymutatást. Ebben benne volt, hogy melyik étkezésnél mennyi szénhidrátot ehetek, és milyen formában (gyors vagy lassú felszívódású). Az új tudással felvértezve alaposan át kellett szabnom a szokásaimat.

Ezek voltak a kezdeti nagy felismerések és legfontosabb tanulságok:

  • Miután megkaptam, hogy egész nap mennyi szénhidrátot ehetek, és azt hogyan kell elosztanom, nagyon kétségbe estem. 100-120 g szénhidrát nagyon kevés! (1 db közepes alma pl. 17 g szénhidrát, 1 közepes banán 23 g, 10 dkg főtt basmati rizs 33 g ch. Forrás) Nem fogok lefogyni? (Nálam ez nem cél)
  • Mi lesz a reggeli kávémmal, ha csak növényi tejjel ihatom? Mivel úgy nem ízlik, inkább nem lemondok róla
  • Több állati zsírra van szükségem, és a "szárazeledeleket" (ahogy én hívom a puffasztott rizst és ropogós kenyeret) szénhidrátcsökkentett kenyérre kell cserélnem
  • Alaposan meg kell terveznem és elkészítenem a másnapi csomagot tízóraival, uzsonnával, mert a spontaneitásnak nincs helye az étkezésben
Eleinte büntetésként éltem meg, és meg akartam találni az okot. Mit követtem el, hogy most ilyen szigorú korlátok közé szorítva kell élnem? Nem bírom ezt a rengeteg macerát, és a sok utánajárást!

Ahogy telt az idő, azzal próbáltam magam vigasztalni, hogy az új életmód csak a javamra válhat.

Néhány indok és pozitívum, amit összegyűjöttem saját magam megerősítésére: 

  1. új élelmiszereket fedezek fel, változatosabb lesz az étrendem
  2. ha kevesebb kávét iszom, az jót tesz majd a bőrömnek
  3. többet főzök-sütök, amit amúgy is szeretek csinálni, vagyis kevesebb kész kaját és snack-et eszem
  4. Többet figyelek önmagamra, és tényleg azt adom a szervezetemnek, ami jó és hasznos
Valóban, néhány hét után kezdett beállni az új rutin. Szerencsére a férjem maximálisan támogat mindenben, és ahol tud, segít. (Na nem annyira a főzésben, de annál inkább az információ gyűjtésben és termékek beszerzésében.)

Persze jöttek hullámvölgyek, és további felfedezések, de ezekről majd a következő posztban...


Megjegyzések