...hányszor hallottam ezt a mondatot különféle szituációkban, barátoktól, ismerősöktől, ismeretlenektől. Egy ideig bosszantott, aztán elgondolkodtatott, mi erre a jó reakció.
Annyi minden lehet a mondat mögött a másik ember fejében: irigység, vágyakozás, lemondás, kifogás a saját helyzetre, felmentés a felelősség alól. Többnyire nem bántó szándékkal kapom, nekem valahogy mégis piszkálja az önérzetemet.
Valóban vékony alkatom van és sosem voltam elhízott. Talán annak is köszönhető, hogy gyerekkoromban aktívan sportoltam (szertorna, úszás). Később előfordultak olyan időszakok, amikor volt rajtam néhány felesleges kiló, de nem csináltam belőle ügyet. Tudtam, hogy minek volt köszönhető, az akkori, kicsit sem egészségtudatos életmódomnak, a rendszertelen mozgásnak, környezeti hatásoknak. Vagyis tudtam, hogy csakis én vagyok a felelős, én tehetek róla, és én is tehetek ellene.
Aztán amikor úgy hozta az élet, hogy a súlyom és életmódom fontossá vált, akkor elkezdtem tudatosabban formálni a testem. Így fedeztem fel magamnak a spinninget, amit kb. 1,5-2 évig rendszeresen űztem, és aminek köszönhetően szépen leolvadtak a felesleges kilók.
Azóta (kb. 6 éve) újra rutinná vált a mozgás az életemben olyannyira, hogy nyaralás vagy wellness hétvége alatt is sportolok. Megtalálom a lehetőséget a kardiózásra, erősítésre, stb. Ha betegség miatt kimarad a sport, érzem, hogy sokkal feszültebb és lustább vagyok.
A karantén elején pedig elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy felkússzanak a kilók. Sőt, fittebben, erősebben szeretnék kijönni belőle. Az edzőtermek bezártak, szabadtéri fitnessparkok szintén lezárva, de ez engem cseppet sem tántorított el. Itthon edzettem, és edzek mostanság is, különböző applikációk, programok, YouTube videók alapján.
Év elején előfizettem a Sweat alkalmazásra, azóta folyamatosan használom. Emellett régóta követem Sarah’s Day-t a 15 perces tréningjei és életmód tanácsai miatt.
A karantén időszakában a sport adta meg azt az érzést, hogy vége a munkanapnak, jöhet a szabadidő. Így szinte minden nap edzettem, edzek ma is (heti 4-5 plusz a hétvégi egyéb aktivitások: biciklizés, görkorizás, kirándulás). Elsődleges célom az alakformálás és erőnlétem növelése, és persze a stresszlevezetés. Nyilván nálam is vannak olyan napok, amikor nehezebben veszem rá magam, például a 28 fokban, vagy ha kevés az időm, de utólag mindig jó érzéssel tölt el, ha akár csak egy rövid, 20-25 perces edzés is belefér.
Szóval könnyű-e nekem? Lehet, hogy ma már könnyű, mert a sport annyira az életem része, mint pl. a fogmosás, de ez tudatos és kitartó erőfeszítés eredménye. A lehetőség mindenkinek adott, hogy átvegye az irányítást és változtasson a szokásain.
Annyi minden lehet a mondat mögött a másik ember fejében: irigység, vágyakozás, lemondás, kifogás a saját helyzetre, felmentés a felelősség alól. Többnyire nem bántó szándékkal kapom, nekem valahogy mégis piszkálja az önérzetemet.
Valóban vékony alkatom van és sosem voltam elhízott. Talán annak is köszönhető, hogy gyerekkoromban aktívan sportoltam (szertorna, úszás). Később előfordultak olyan időszakok, amikor volt rajtam néhány felesleges kiló, de nem csináltam belőle ügyet. Tudtam, hogy minek volt köszönhető, az akkori, kicsit sem egészségtudatos életmódomnak, a rendszertelen mozgásnak, környezeti hatásoknak. Vagyis tudtam, hogy csakis én vagyok a felelős, én tehetek róla, és én is tehetek ellene.
Aztán amikor úgy hozta az élet, hogy a súlyom és életmódom fontossá vált, akkor elkezdtem tudatosabban formálni a testem. Így fedeztem fel magamnak a spinninget, amit kb. 1,5-2 évig rendszeresen űztem, és aminek köszönhetően szépen leolvadtak a felesleges kilók.
Azóta (kb. 6 éve) újra rutinná vált a mozgás az életemben olyannyira, hogy nyaralás vagy wellness hétvége alatt is sportolok. Megtalálom a lehetőséget a kardiózásra, erősítésre, stb. Ha betegség miatt kimarad a sport, érzem, hogy sokkal feszültebb és lustább vagyok.
Év elején előfizettem a Sweat alkalmazásra, azóta folyamatosan használom. Emellett régóta követem Sarah’s Day-t a 15 perces tréningjei és életmód tanácsai miatt.
A karantén időszakában a sport adta meg azt az érzést, hogy vége a munkanapnak, jöhet a szabadidő. Így szinte minden nap edzettem, edzek ma is (heti 4-5 plusz a hétvégi egyéb aktivitások: biciklizés, görkorizás, kirándulás). Elsődleges célom az alakformálás és erőnlétem növelése, és persze a stresszlevezetés. Nyilván nálam is vannak olyan napok, amikor nehezebben veszem rá magam, például a 28 fokban, vagy ha kevés az időm, de utólag mindig jó érzéssel tölt el, ha akár csak egy rövid, 20-25 perces edzés is belefér.
Szóval könnyű-e nekem? Lehet, hogy ma már könnyű, mert a sport annyira az életem része, mint pl. a fogmosás, de ez tudatos és kitartó erőfeszítés eredménye. A lehetőség mindenkinek adott, hogy átvegye az irányítást és változtasson a szokásain.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése